A merdzsó - azért nem minden mercis rosszember!

Alapvetõen mi baj van a Mercedesszel? Szép autó, elegáns, megbízható, biztonságos, gyors, erõs, okos, értékálló, szervizigénye kicsiny, úttartása kitûnõ, télen jó meleg. Az autók királynõje. Semmi több? De. A kárpát-medencei népek (megkockáztatom: a Rajnától keletre élõ népek) folklórjában különös szerepet tölt be ez a személygépjármû. A merdzsó. Hogyan lesz egy Mercedesbõl merdzsó? Kezdjük. Öltözzünk föl a legfrissebb divat szerinti narancsságra-lila zizegõs melegítõbe, vegyünk hozzá remekül passzoló kis barna makkos cipõt, és ízlésesen kifukszolva sétáljunk el egy autókereskedésbe, és egy nagy teherbírású nejlonszatyorral a kezünkben közöljük, hogy szeretnénk egy ötszázast. De nem is, legyen inkább hatszázas, még megszólnak a konditeremben. Az eladó figyelmeztet, hogy az autó ára, hm, igen magas, meghaladhatja a huszonötmillió forintot, zizzentsünk hát egyet melegítõnkkel, és laza vállmozdulatokkal kisérve rázzuk meg a nyakban a hétkilónyi fukszot, hogy esztetet nézzed meg ecsém, esztetet sem szarér’ vettem, és borítsuk ki szépen a nagy teherbírású nejlonszatyorból a lóvét.

A Mercedes megvan, most kezdhetjük merdzsóvá alakítani. Beszerezzük a szükséges extrákat. Valami szép diódasoros féklámpát hátulra. Jegesmedveszõrt a kormányra, dupla krómozott kipufogót, matricákat. A belsõ visszapillantóra két tucat Wunderbaum (vaníliaillat). Két ezer wattos hangfal, hogy szóljon rendesen a szketmen dzsón meg a koton áj dzsó. A bõrülésekre vicces opárt huzat, élénk színû geometrikus ábrákkal, hátul lehet cicamintás, biztos tetszik majd a pitbullnak. Elölrõl a jelvény lecsavaródik és vivõdik mindenhová a slusszkulcs függelékeként (lopásmegelõzés).

Végül mi kell még a merdzsóhoz? Nem árt a csomagtartóba valami jobb katana,(ha ez nincs, megteszi egy-két wakazasi is) de baseballütõ minimum, esetleg puska, a kesztyûtartóba pedig egy Parabellum (Magnum), amit piros lámpánál álldogálva az ablakon kikönyökölve lehet forgatgatni, próbálgatni vele a célzást.

A merdzsó készen is volna. Legelõször menjünk vele körbe a kocsisor környékén, ellenõrizzük a lányokat, vidáman üdvözöljük valamennyit, köszönjünk a haveroknak (Mit nézõ?). Ha cigarettát vennénk, parkoljunk nyugodtan a körút közepén, azt a pár percet igazán kibírják. A dudálókat nyugtassuk meg megfelelõen hangos "Letépem a fejedet!" kiáltásokkal. Miután bekukkantottunk a peep show-ba (parkolás a körút közepén, elakadásjelzõ), elnézhetünk az ismerõs hamburgereshez, fölparkolhatunk ottan a járdára, félrelökve néhány gyalogost, akit ne felejtsünk alaposan megfedni, mivel a proletárok durva szövésû nadrágja csúnyán összekarcolhatja a drága autó finom fényezését. A méltatlankodókat (De uram, ön ráállt a lábamra!) fejeljük le, aztán, amikor feljelentéssel fenyeget, nevezzük rohadt kommunistának, és a biztonság kedvéért villantsuk meg pillangókésünket.

Elegánsabb étteremben helyezzük az abroszra a kocsi kulcsot a nagy fémjelvénnyel és a rókafarokkal úgy, hogy elvágólagos legyen a rádiótelefonnal, majd rendeljünk az autónak is egy dupla bélszint, jól átsütve, sok mustárral, sült krumplival, hozzá egy Chivas Regalt Red Bullal.

-turha-