Csodálatos reggel elsõ fénysugarai simítják végig háromdimenziósan borotvált arcunkat, miközben feleségünk - természetesen meztelenül - tökéletes aromájú kávét fõz a konyhában, és kedvesen mosolyogva zsírmentes margarinnal keni meg a friss pirítóst. Arca gyönyörû, hiszen semleges PH értékû szappant használ, és a napfény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizuráját ma reggel vörösre festette! Milyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint szõke lesz, mert megérdemli. Együtt indulunk dolgozni és iskolába a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul mûködnek. A kutya ugyan megint levizelte az elsõ kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi autónk.
A szomszédok a kertbõl egy kanapén ülve integetnek, és narancsitalt kortyolnak elégedetten, arcukon a jövõ generáció emelkedett életérzése: haverok, buli, és tengerpart, vagy valami ilyesmi. Mikor a mi autónk dugóba kerül a belvárosban, az elõttünk várakozó gépjármû hátsó ablakában egy kisgyermek grimaszol, de mi nyugodt mosollyal az arcunkon kotorjuk elõ az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly.
A hivatalban mindenki friss és jókedvû - hála az olcsó és kiváló kávénak -, a munka olajozottan halad, csupán a nõi alkalmazottak nyughatatlansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltûnik az ablaktisztító modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól kivehetõ dülledõ, borotvált mellkasa, és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni használatra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégetõ teának köszönhet.
Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó lenni, és az étel is friss és tápláló. Fogyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidõben sem kell aggódnunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után bekapunk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is megteszi, pláne, ha csak két kalória.
Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érdemes) csokit, habkönnyû pudingot (a gyerekeknek, ha megették rendesen a vacsorát), pelenkát és intimbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességût), tartós elemet, háztartási gépeket, 2 in 1 sampont, arclemosót, sminket és fogkrémet, ami háromszoros védelmet biztosít; szóval a legszükségesebb dolgokat. Az utcára lépve összefutunk K. István mosógépszerelõvel, aki már 26 éve van a szakmában, és neki elhisszük, hogy valamit tennünk kell a vízkõ ellen.
Az este békés és nyugodt, környezetbarát légfrissítõ illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztított pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcregeneráló krémjére, majd mély álomba merülünk.