Ugyan a puskázásra használt UV-fényben látható írás már néhány éves trükk, de csak az idén lett belõle botrány hazánkban. Ez jó reklám volt az UV-fényt kibocsátó tollnak és a láthatalan tintának is, hihetetlenül sokat rendeltek belõle a diákok, már csak a poén kedvéért is.
Az egyik dunántúli középiskolában szintén voltak olyanok, akik ily módon irogattak egymásnak poénos üzeneteket órán. Nem is volt ezzel gond egészen a próbaérettségi megírásáig.
Kornél meg is írta a próbaérettségit, majd mielõtt az elsõ sorban ülõk összeszedték volna a dolgozatokat speckó tollával rajzolt egy nagy falloszt a papírra és aláírta: kapd be, faszfej!
Néhány nap múlva sor került az irományok kiértékelésére és a tanár szóban is elmondta a véleményét a diákok mûveirõl, külön kiemelve Kornél felkészültségét. Higgadtan beszélt, miközben a beavatottak már ficánkoltak, szerették volna látni, mit üzent Kornél rettegett tanáruknak.
A pedagógus végre befejezte a monológját és odaadta a papírokat az elsõ sorban ülõknek, hogy osszák ki a többieknek. Kornél elégedetten nyugtázta, hogy kitûnõt kapott és vigyorogva vette elõ UV-s tollát. Szomszédja és az elõtte ülõk is izgatottan lesték a papírt, amin az UV fény hatására meg is jelent a nagy fallosz és a "Kapd be!" felirat.
Jót röhögtek, szomszédja meg is veregette barátja vállát, amitõl annak kicsit megremegett a keze és a toll megvilágította a lap alját, ahol újabb felirat tûnt fel, Kornél legnagyobb megdöbbenésére és rémületére:
"Öreg vagyok én már ehhez. Találkozunk az érettségin!" Alatta pedig az UV fényben ott virított a tanár aláírása.
Kornél elsápadt és hangosan felcsuklott. A tanár ránézett és megkérdezte:
"Talán valami baj van, fiam? Mondani akar valamit?"
Kornél felállt, bár lábából teljesen kiszállt az erõ. A példás tanulóként ismert fiú égõvörös arccal, lesütött szemmel, remegõ végtagokkal állt tanára elõtt nyolc év után. Érezte hogy mondania kell valamit. Az osztály is elnémult, érezték a feszültséget a levegõben. Végül Kornél rászánta magát, felnézett és csak annyit mondott:
"Sajnálom, hogy faszfejnek neveztem! Bocsánatot kérek érte."
A második padban Kornél legjobb barátja, Szabolcs hangosan felszisszent. A tanár arcából kiszökött a vér. Csak nézett maga elé végtelenül hosszúnak tûnõ ideig, majd intett Kornélnak, hogy menjen ki vele a folyosóra.
Nemsokára a fiú visszatért, vörös szemekkel a padjához ügetett, majd az UV-s tollal sietve távozott.
Vagy negyed óra is eltelt, mire a tanár bedugta a fejét az ajtón.
"Aki úgy érzi, mondandója van még ebben az ügyben az fáradjon ki!" -szólt, mire Szabolcs szó nélkül felállt és sápadtan kisietett.
Nemsokára mindannyian visszatértek, a fiúk csendben leültek a helyükre, a tanár pedig elõvette sok éves bambusz mutatópálcáját, rátámaszkodott ahogy szokott és jelentõsségteljesen az osztályra nézett, aztán váratlanul kitört belõle a nevetés. Nyolc év alatt nem látták ilyennek õt a diákjai, nem is hitték hogy tud nevetni a mindig morcos tanerõ.
"Na, jöjjön ki fiam, mesélje el a többieknek is" -intett Kornélnak, aki a tábla elõtt élete legkínosabb felelését vágta le. Elmondta elejétõl fogva a történetet és kiegészítette azzal, amit eddig õ sem tudott.
Amikor ugyanis a tanár odaadta a dolgozatokat az elsõ sorban ülõknek, az elõre megbeszéltek alapján Kornél dolgozata Szabolcshoz került, aki egy kölcsönkért speciális tollal villámgyorsan felfirkantotta a tanár szájába adott üzenetet és alá is írta a nevében, majd ez a friss iromány került Kornélhoz. A pedagógus tehát mindaddig semmit nem tudott a titkos üzenetrõl, amíg Kornél el nem mondta neki, minek nevezte õt... :)
Amikor a fiú befejezte a történetet a tanár koppintott egyet a pálcájával a parkettán.
"Négyesben kiegyezünk, vagy akar még felelni az ötösért?" -kérdezte cinkosan és Kornél életében elõször megelégedett a négyessel...