Ha flörtölni vagy udvarolni kell, az emberek kristálytisztán és érthetően tudnak fogalmazni. Szakításnál már annál kevésbé, ilyenkor az emberek többsége soha nem azt mondja, mint amire gondol. Elemezzük néhány mindennapi szakítós duma valódi tartalmat: 1. Tisztellek, mint embert!: Igen, emberként valóban tisztellek, esetleg…és maximum, mert mint csaj/pasi hányok tőled. Nem tudom elképzelni, hogy hozzád érjek, de emberként valóban mondhatni, hogy „pící” vagy. Végül is senkit sem öltél meg eddig… 3. Persze, hogy szeretlek, csak nem vagyok már szerelmes!: Az igaz, hogy nem utállak, az embereket pedig alapvetően szeretem, humanista vagyok. De a látványodtól nem indulok be a szagodtól meg egyenesen, hányok. Jobb szeretnélek három lépés távolságból szemlélni állandóan, mint például a postást, vagy a bolti pénztárost….
4. Azért néha felhívhatsz, hogy tudjam, mi van veled!: Mindenképpen hívj fel időnként, még akkor is ha mindketten tudjuk, hogy engem rohadtul fogsz zavarni és a hátam közepére sem kívánlak. De egy miattam elkövetett öngyilkosságot kellemetlen volna titokként magammal cipelni egész életemben.
6. Nem tudom most lekötni magam!: Alapvetően bármivel le tudom kötni magam. Egy jó film, egy jó kaja, egy puzzle, vagy akár csak egy porcica szálldogálásának bámulása…az viszont igaz, hogy melletted nem AKAROM lekötni magam…
7. Nem érdemellek meg/ túl jó vagy nekem!: Valóban túl jó vagy nekem. Én ugyanis már fél éve félrekefélek a legjobb barátoddal/barátnőddel/az egész utcával (megfelelő aláhúzandó) te pedig annyira szeretsz, hogy észre sem veszed. Hányok már magamtól, téged pedig szánalmasnak tartalak, ezért legyen vége.
8. Mi lenne, ha barátok lennénk?: Párként olyan ember kell, aki felizgat, ezt mindketten beláthatjuk. Barátom viszont egy kutya vagy egy hörcsög, sőt egy rém csúnya osztálytárs is lehet, így úgy gondoltam akár te is…