Bírósági jelenet I.

- Mr. Vörösfenyô, hallotta a vádat. Kíván-e szólni az ítélethírdetés elõtt? - Nos, bíró úr... családom van... feleség és hat gyerek... Kérem, ne fosszon meg a szabadságtól. Mert a szabadság a civilizált társadalom vívmánya. Oly bilincs ez, mely a gyarló ember lelke külsô burkát ôrzi, s zavart lelkét mennyei csöndbe ringatja. Oly becsben áll, mint a szent kenet, hercegek üdvözítôje, boldogság hozója, s mindannak magva, mi szívünknek drága. Hisz mirôl álmodik a rab durva falak magányába zárva távol Théba baglyától? Mi élteti a tôrbe csalt szalonkát, s mitôl ébred a szendergô barack? Mely istennô hallja a csapzott tengerész háborgó imáját? Szabadság! Szabadság! Szabadság!
- Csak a tilosban parkolt.