2024.03.28. - Gedeon, Johanna

A Kutya

A Kutya
Ezennel bejelentem, hogy én, Bertalaki Berta Burkus, elhatároztam, megszelidítem ezt a két lábon egyensúlyozó, de teljesen elvadult állatot : az embert. Már három éve tanulmányozom a Pacsmag Tóni nevezetû korcsot, akivel egy másfél szobás odúba kényszerített a sors. E 13 éves, kissé már szõrösödõ, fejlett hím élete ámulattal tölt el. Ámulok, hogy még él. Egy kutya ilyen rendszertelen és egészségtelen életmóddal már régen alulról szagolná a pisinyomokat.
Mi, kulturált kutyák, jól tudjuk, hogy naponta háromszor - négyszer futkározni kell egy kicsit a szabad természetben. És nem csupán természetes testi szükségleteink miatt, hanem azért is, hogy izmaink rugalmasak maradjanak, és ne hízzunk el. EZ ?! Ez döglik a vackán, piszkálja az orrát, vakarássza a "majdmegmondommit", és bömbölteti a zenedobozát vagy nézi a képdobozát. Az efféle életmód felér egy jól megtervezett öngyilkossággal! Meg kell veszni tõle! Még jó, hogy be vagyok oltva. Aztán itt van kísérleti élõlényem étkezési szokása. Naponta egyszer eszik, azaz reggeltõl estig. Valami mindig van a szájában a fogain és a nyelvén kívül.

Egy vajaskenyér, egy kis csoki, egy kis alma, egy kis keksz. Nem csoda, ha nyolcvan kilo, ruha nélkül és ebéd elõtt. Nekünk, kulturált kutyáknak elegendõ naponta egyszer enni, és persze tilos minden édesség! Nem mondom, hogy Pacsmag is így étkezzen, hiszen másfajta állat, de reggeli, ebéd, vacsora és két uzsonna bõven elég egy napra. Szelídítési tervem következõ feladata a tisztálkodásra okítás. Tudom, hogy a jó példa nevel a legjobban, ezért gyakran szoktam elõtte tisztogatni a mancsomat, nyalogatni a szõrömet meg minden egyebemet, ami tisztogatásra szorul. Azt hiszitek, számít? Az Apuci nevû fõemlõsnek úgy kell lesni reggel-este, hogy megmosta-e az agyarait Tónika, az Anyuci nevû körömfelügyelõ és hajkarbantartó pedig minden pénteken ollóval és fésûvel rohangál elvadult kölyke után, ami üldözéses versenynek egyenlõtlen, de kabarénak elmegy.

Nekem elég évente két fürdetés, de ennek a "csupaszhímnek" naponta kellene szappanoznia magát, ha nem akarja elnyerni az iskolai bûzbánya dicsõséges címét. Tudom, hogy nehéz feladatot vállaltam : az embert még egyetlen kultúrált háziállatnak sem sikerült megszelidítenie. De talán nekünk, kutyáknak, akik több éve figyeljük az elvadulását, sikerülni fog. Ha mégsem, úgyis kihal ez az állatfaj, mint a mamut meg a tengeri tehén, akik szintén nem hallgattak az okos kutyákra.

Nógrádi Gábor