Egy igen fékezhetetlen természetû barátom már régóta járt egy aranyos lánnyal, aki még nem mutatta õt be a szülõknek. Pedig már nagyon kíváncsi volt az õsökre.
Azt tudta, hogy a papa lelkész, de szerette volna megstírölni a mamit, már csak hogy lássa, mi lesz a lányból. Úgy tûnt, a barátnõje nem lelkesedik az ötletért, és mindent elkövet, hogy a találkozó ne jöjjön létre. Feltehetõleg megvolt rá az oka. Egyik nap aztán mondta a fiúnak, hogy ugorjanak fel a szülei lakására, mert meg akar keresni valamit a volt iskolás cuccai között. Remek, gondolta a srác, de nagyot csalódott, mert kiderült, a lány úgy rendezte, hogy a szülõk ne legyenek otthon. Felmentek a lányszobába, és nekiálltak keresgélni a régi holmik között. Szó szót követett, tett tettet - hamarosan megszabadultak ruháiktól, és vad, szenvedélyes szeretkezésbe fogtak a füzetek, tankönyvek és tolltartók között. Utána elszunyókáltak. Körülbelül egy óra múlva ébredt a fiú egyedül. Nem öltözött fel, hanem úgy
ahogy volt, barátnõje keresésére indult. Lement az emeletrõl, és hallotta, hogy a másik a nappaliban hallgatja a rádiót. Az ajtó félig nyitva volt, gondolta megvicceli a lányt. Hüvelyk- és mutató ujja közé fogta szép, méretes szerszámát, és elengette az ajtó mögül. Közben magas fejhangon sivította:
- Fiigyelem! Figyelem! Nem történt semmi, úgyhogy megismételte a mutatványt. Egyre gyanúsabb lett neki a csend. Bedugta a fejét a nappaliba. Odabenn épp teáztak. A levegõ meg volt fagyva. Szegény vérvörös barátnõje a meglepett lelkész papa
és a mama között ült.