2024.04.24. - György

A szúnyog legendája

A szúnyog legendája
A szúnyog a falusi élet gyönyöreihez tartozik, ezért rokona a légynek a varangynak, darázsnak, hangyának, harapós kutyának, és a döglött macskának. Sõt ugyanez alapon távoli atyafiságban áll a százlábúval is. Tehát a szúnyog azok közé az állatok közé tartozik, amelyek a városi ember számára oly élvezetessé teszik a falusi nyarat.

Mert míg kora reggel, mihelyt a nap betekint az alacsony, nedves, vályogfalú és pókhálós falusi szobába, már amennyire annak egérlyuk nagyságú ablakán egyáltalán betekinthet,
a legyek kezdenek mászkálni a városi ember orrán, szemhéján és szája szélén, és amíg nap közben a darazsak csipkedik meg a kertben, amelynek beléndekszagú illatába okvetlenül beleharsog valamely közelben rothadó döglött macska szaga, addig estefelé, amikor nevezett városi a ház elõtt ülve ki szeretné pihenni a nap gyönyöreit, a talpa alatt varangy vartyog, a füle tüvibe meg szúnyog muzsikál. A szúnyog tehát este jön elõ, õ a nap gyönyöreinek, porának, sarának, kukacos zöld gyümölcseinek és kutyaugatásainak a befejezése, betetõzése. Betetõzése, mert valamennyi többinél nagyobb gyönyör; gyönyörûen muzsikál és jól csíp. A szúnyog az ember fülébe muzsikál de a nyakát csípi meg. Amelyik nem a nyakát csípi meg az a keze fejét csípi meg. Mivel azonban több szúnyog muzsikál az ember füle tüvibe, s ezek közül csak néhány csípi meg a nyakát, természetes, hogy a keze fejét sem egy csípi meg hanem több. Tehát egyik a nyakát, másik a keze fejét, harmadik a homlokát negyedik a képét csípi meg, amikor is egyik, másik, harmadik és negyedik alatt egyes szúnyogokat hanem csapatokat kell érteni. Ez összesen körülbelül néhány ezer csípést tesz ki, azaz a szúnyogok a városi embert nyaralás ürügye alatt esténként szitává csípik. Ez ellen a ravasz városi ember úgy védekezik, hogy rágyújt egy pipa kapadohányra, hogy a szúnyogokat odább undorítsa. Néhány szippantás meg is hozza a kellõ eredményt, mert a városi ember elszédül, feláll, és miután lehajolni elfelejt, fejét beütve az ajtófélfába, beszédül a házba, és befekszik az ágyba. Az ágyban gondosan megvakargatja szép sorjában a csípéseket, sõt a koponyacsontját pirosra vakarja. Ezalatt az ágyban egér rágcsál, az ágy alatt béka brekeg, a nyakán pók mászik, a falon pedig százlábú mászik, a beléndek szag pedig a nyitott ablakon keresztül akar hozzá éjszakára bemászni, de nem tud, mert egy részt oly kicsiny az ablak, hogy nem fér be rajta, más részt pedig, miként várból kirohanó õrség visszaveri az ellenséges csapatokat, úgy veri vissza a beléndekszagot a szobából az ablakon át állandóan kifelé rohamozó doh és penészszag, amely a múlt nyártól fogva, amikor is utoljára volt nyitva nyitva az ablak, felgyülemlett kisgazdáéknál.

Mindettõl eltekintve a szúnyog kecses, karcsú állat, a szárnyaival muzsikál, mint a repülõ a csavarjával, s van egy hosszú, vékony szívókája, amelyet tövig döf az áldozata bõrébe, s azzal szívja a vérét, sok uzsorás és munkaadó megirigyelhetné. A szúnyog színe, ha éhes, szürkéssárga, evés közben rózsaszínû, jóllakott állapotban pedig bíborvörös. Ekkor azonban az áldozat ráüt saját fejére, s a szúnyog maszattá válik.