A kisgyerekek olykor nagyon humorosan tudják kifejezni önmagukat! Azt, hogy mit is szeretnének gyakran önkéntelenül viccesen hozzák tudomásunkra! Ebbõl szemezgetünk a következõkben!
Anyu! ne add rám ezt a nadrágot, mert a Mama butaütést kap!!
Kérek innit, mert vérszomjas vagyok!
NE rontsd el a jó türelmemet. /4é/
Tõled örököltem magam. /7 é/
Igazságok álma. /9é/
Szólok a magam-õrnek, hogy ne mozogjon a lábam. /5é/
Jobb kockám ./jobb lapocka/ /6é/
Leszakad a pofámról a kép!. /5é/
Siet a hasam. /5é/
Apa! Ha rád ugrana ez a néni, mindened jajgatna ,ugye? /6é/
Anya! vigyázz a cicidre, mert apa figyeli! /7é/
Nem vagyok okos, csak rafinált /7é/
Na! tisztességes szülõt csináltam belõletek! /10é/
- Ne locsold ki a vizet, mert azonnal a kezedre ütök!
- Addig locsolhatom?
Szomszéd kislány, mikor meglátott tangában és melltartóban (szerintem anyukája "teli" bugyit hordott) megsimogatta a fenekemet és így szólt angyali ártatlanul: "Fordítva vetted fel a bugyidat!"
4 éves kisfiam megkérdezte tõlem. - Anya ki vitt be téged a kórházba mikor megszülted APÁT?
Anyu, nõvéremnek: Úgy gondoltam, hogy a 3. szülinapodra meghívunk néhány gyereket. Nõvérem: Nem! Az én tortámból nem eszik senki!!
Nõvérem, 3 évesen: "Doktor néni! Szívjad a cigit, mert kihûl!"
Ez én voltam, két évesen: "Köpd ki... nyelvedet.... cica!" (Azt akartam mondani, hogy dugd ki)
- Anya mérges vagy? - Nem. - Akkor kérek csokit!
"Anyuci! Majd mesélek a gyerekkoromról, ha megnõttem, jó?"
Új kanapét kapott, akkor is 3 lehetett. Nagyon örült neki, rohangált, hogy jaj, de boldog vagyok, jaj de boldog vagyok, majd elfáradva lehuppant az ágy szélére: Megboldogultam!
Oviból hazafelé:
- Mi volt az ebéd?
- Adtak kenyeret, vizet, ebéd az nem volt!
Testvérem kislánya háromévesen:
- Anya, adol még a teámba cukrot?
- Már adtam.
- Igen, de azt már kiittam belöle.
Az ovisaimat rettenetesen foglalkoztatja, hogy az óvónénik kivel élnek, hogy hívják a gyereküket....stb. Tudják, hogy a kolleganõmnek két fia van. Milánkám rámpirított:" Neked miért nincs kisgyereked?" Hirtelen csak annyit tudtam válaszolni, "Mert elváltam". Ádám nagy komolysággal csenedesen megállapította: "Akkor az óvónéni féllány." Megnyugtató, hogy nem vénlányt mondott...
Az öccsem meg azt mondta kiskorában mindig a szüleinek: csitt, most én dirig, te nem parancs!
5 éves unokaöcsémre Bálintra és rám a nagyim vigyázott.
Bálint már türelmetlenül rohant volna játszani az udvarra.
- Várj meg! Látod, én bottal járok nem tudok úgy sietni! - szólt Bálintnak a nagyim.
Mire Bálint komolyan megszólalt:
- Tudod, mit dédi? Add ide a botod, majd én viszem, te pedig siess csak nyugottan!
Unokahugi három évesen félt a bogaraktól, úgyhogy a telken a teraszon eltaposta a szerencsétlen kis hangyát. Áll a pici jószágon, még felülrõl nyomogatja is a lábát a tenyerével a tökéletes hatás végett, majd megnézi, mi maradt a kis hangyácskából, és szomorkodik fölötte: "szegény, pedig milyen aranyos volt!"
Az iker unokahugocskák nagyon különböznek: egy szókimondó hiperélénk rosszaság és egy kis kényes tündérke. A dédijüknek nem a legjobb az emésztése, és hát kirepült egy galamb... a "jókislány" vigasztalja a dédit: "nem is lehet érezni", mire a másik: "hát ja, ha nem az orrodon veszed a levegõt..."
Fürdõszoba, én zuhanyzom. Két és fél éves törpöm komoly szemmel vizsgál, majd megjegyzi:
- Anya, neked elbújt a kukid.
Kisöcsém háromévesen: ült a fürdõkádban, nézegette magát, majd felkiáltott: anya, nézd, meghosszult a kukacom!
Fiam elõször fürdött a Balatonban, hidegnek találta a vizet, elkezdett ordibálni: Miért nem tesznek ebbe a kádba melegvizet?
Tavaly nyáron a nagyobbik lányom (4 éves volt) szólt, hogy mennyünk le a játszótérre. (Mindennap lementünk) Mondom neki, hogy most nem tudunk lemenni mert dolgom van.
Erre Õ nagy bölcsen megjegyezte: "Nem azért születtem meg régen, hogy most ne menjek le a játszótérre."
Ahhoz képest, hogy felnõtt vagy, elég szépen írsz!
A versenyekben a részvétel a lényeg, és ha nyersz, akkor mákod van.