Unalmas hétköznapok

Egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk bent! Mikor jöttünk kifelé láttuk ám, hogy egy közterületfelügyelõ írja vadul a büntetõcédulát. Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és én szépen úriemberesen megszólítottam:

- Ne szívass már, te köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idõs állampolgárra is... - de csak préselte befelé az ablaktörlõ alá az üzenetét. Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte õket. Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerõltette az ablaktörlõ alá és elkezdett írni egy harmadikat, a fene tudja mirõl. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.

Mindez egyátalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi korunkban.