ros bor mellett koszontottunk és a boros kan-
nát két kézre fogva hangos rivalgassal
kívántunk Neked sok szépet, s örültünk, hogy
elvezted életed boldog órait, de a kis fa-
kadó rozsa is csak egyszer virít és a Te tava-
szod is elhervad egyszer, s a régi jó du-
daszó hangja is ködbe vesz, és a nagy csavar-
gások boldog emléke mar a múlté lesz.
Valamennyien õszintén mondhatjuk, hogy sza-
porodó éveid bölcs férfivé tettek, s meg sokáig aka-
runk a Te dicsõ napokat látott öreg fa-
ludban borozgatni és emlékezni elmúlt tava-
szodra.
Most minden második sort hagyjatok ki és úgy olvassatok el...