"Éppen hazafelé vezettem, mikor megláttam ezt a gyönyörûséget, aki éppen a buszra várt. Rátapostam a fékre, feltettem a napszemüvegemet és a kocsit az út közepén hagyva odavágtattam hozzá. A felfordulás felkeltette a figyelmét, de csak késõbb jött rá, hogy ez mind érte történt. Egyszerûen odamentem hozzá, és ezt mondtam:
'Mondta már valaki neked, hogy olyan gyönyörû vagy, hogy bármikor megállíthatnád a forgalmat? Merthogy most éppen ezt tetted. Nem szoktam ilyen õrült dolgokat csinálni, de mikor a kocsból megláttalak, tudtam, hogy ha nem teszek valamit, akkor talán soha nem fogom megtudni egy ilyen gyönyörû lány nevét.'
'Michelle vagyok', mondta. Teljesen le volt véve a lábáról amiatt, hogy valaki ilyesmit tett azért, hogy megtudja a nevét. Talán nem is kell mondanom, hogy miután gyorsan leparkoltam a kocsival, rögtön meghívtam egy kávéra."