Délután 3 óra körül. Dolgozok a számítógépem előtt. Csöng a telefon, felveszem, bemutatkozom, ahogy szoktam: - ... Bt., Bonyolult István, jó napot kívánok. A túloldalon egy - a hangjából ítélve - komoly, érett férfihang:- Jó napot kívánok, én XY vagyok a ... Kft-től. Ma reggel küldtünk Önöknek egy árajánlat-kérést. Érdeklődnék, hogy megkapták-e, mert még nem jött visszaigazolás.- Uram, mindjárt megnézem! - mondtam, és lekérdeztem a postafiókomat. Az említett üzenet még nem jött meg. Ezt közlöm a túloldallal is.
Elbúcsúzás mindkét oldalról. Eltelik fél óra, megnézem a mailboxot, semmi. Egy negyed óra múlva megint megnézem, még mindig semmi. Telefon csöng, megint ő az. Megállapítjuk, hogy a levél még mindig nem jött meg. Majd hallom a telefonban:
- De hát itt van a sikertelen küldések között, nem csoda, hogy nem ment el - majd a telefontól eltávolodva kiabál:
- Andika! Húzza már ki egy pillanatra annak a k... routernek a tápját!
Halkan hallom Andikát:
- Melyik az, főnök?
- Az a kis fekete doboz, a számítógépasztal mellett, a földön. Az van ráírva, hogy: R-O-U-T-E-R.
- Ezt a fekete konnektort, amin piros szalag van, azt húzzam ki?
- Neeem! Az a szerver!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, abba megy egy fekete zsinór, azt tessék kihúzni, majd 10 másodperc múlva visszadugni!
- Na de főnök, nekem nincsen stopperórám, elég, ha mobilomon nézem?
- Elég ha lassan elszámol 10-ig, de húzza már ki, hogy végre rendbe jöjjön a hálózat. Reggel óta kb. 40-50 e-mailünk nem ment el.
- Főnök, találtam egy szürke dobozt a falon, ezt most kikapcsoljam?
- NEEEM!!! AZ A RIASZTÓÓÓ!!! HOZZÁ NE NYÚLJON!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, a számítógépasztal mellett, a földön.
- Ja, főnök! Most jut eszembe, hogy arra ma véletlenül ráöntöttem a müzlis joghurtomat, és elmosogattam. Ott van a szárítórácson.
Egy csendes, lakonikusan beletörődő hang a túloldalról:
- Jézusom!
